Szorongó és elkerülő kapcsolat: miért kergetitek egymást?
Egyikőtök közeledik, a másik hátrál. Mintha egy láthatatlan kötél feszülne köztetek.
Vasárnap délután. Végre kettesben vagytok, és szeretnéd megbeszélni, ami egész héten nyomta a szíved: merre tart ez a kapcsolat. Leülsz mellé a kanapéra. Ő karba tett kézzel az ablak felé fordul, és csak annyit mond: „Most tényleg ezt kell?”
Minél közelebb hajolsz, annál messzebb kerül. Minél jobban hátrál, annál erősebben húzod. A szorongó és elkerülő kapcsolat legismertebb tánca ez: a kergetőzés. Egyikőtök sem rossz ember. Mindketten biztonságot kerestek, csak két ellentétes irányban.
Ha még nem tudod biztosan, melyik oldalon állsz, a Szorongó vagy elkerülő vagy? cikk segít eligazodni. Most nézzük meg, mi zajlik a kanapé két végén.
Aki közeledik
- Feszültség a mellkasban: ezt most kell megoldani, különben szétesik minden.
- Kérdez, magyaráz, újrafogalmaz. Ha a szavak nem érnek célba, egyre hangosabb lesz.
- Minden sóhajt, minden elfordulást elutasításként olvas.
- Ha a másik kimegy a szobából, utánamegy. Ha becsukja az ajtót, kopogtat.
- Belül egyetlen mondat zakatol: „Csak mondd, hogy itt vagy.”
Aki hátrál
- A kérdések súlya alatt összeszűkül a tér. Mintha kevés lenne a levegő.
- Szűkszavú lesz, a telefonját nézi, vagy hirtelen sürgős dolga akad.
- Ha még jobban sürgetik, teljesen bezár: páncél fel, hangerő le.
- A csendje önvédelem, kívülről mégis hidegségnek látszik.
- Belül egyetlen mondat zakatol: „Csak hagyj egy kicsit levegőhöz jutni.”
Az egyik fél a közelségtől nyugszik meg, a másik a távolságtól.
Amit az egyik gyógyírnak érez, azt a másik fenyegetésnek.
Miért vonzza egymást a szorongó és az elkerülő?
Furcsa, mégis gyakori: ez a két minta szinte mágnesként talál egymásra. Az első hónapokban ráadásul tökéletes párosnak tűnik.
Amit a szorongó lát az elkerülőben:
- „Végre valaki, aki nyugodt és erős.”
- „Mellette minden olyan stabil.”
- „Annyira önálló, fel lehet nézni rá.”
- „Ha őt megnyerem, minden rendben lesz.”
Amit az elkerülő lát a szorongóban:
- „Milyen meleg, milyen figyelmes.”
- „Vele könnyű, ő viszi a beszélgetést.”
- „Végre valaki, aki tényleg lát engem.”
- „Mellette megtelik élettel a csend.”
Majd hamarosan mindketten egy ismerős érzést kaptok vissza: a szorongó a bizonytalanságot, az elkerülő a magára hagyottságot. Az idegrendszer az ismerőst keresi, akkor is, ha fáj. Ugyanez a találkozás viszont a változás esélyét is hozza: amikor elég erős a fájdalom, valamelyikőtök elindul kifelé a körből, és ezzel a másiknak is utat nyit.
Hogyan lassulhat le a kergetőzés?
A kör akkor lassul le, amikor valamelyikőtök kilép a megszokott lépéséből. Győztesre ehhez senkinek sincs szüksége.
Ha te vagy, aki közeledik: mielőtt utánamennél, fordulj egy pillanatra magad felé. Mire van most szükséged? Egy ölelésre, egy mondatra, egy kis megnyugvásra? Ezt mondd ki, vádak nélkül. A „Félek, hogy eltávolodtunk, jólesne, ha megfognád a kezem” egészen máshogy érkezik meg, mint az „Úgysem beszélsz velem soha”.
Ha te vagy, aki hátrál: a szünet teljesen rendben van, csak kapjon keretet. Egy mondat is elég: „Szeretlek, most kell húsz perc, utána visszajövök, és megbeszéljük.” Így a párod tudja, hogy levegőt veszel, és visszatérsz.
Van egy kérdés, ami mindkettőtöknek segít, amikor beindul a spirál: mi van, ha ez most egyáltalán nem ellenem szól?
A biztonságos kötődés felé haladva a szorongó önmagában talál biztonságot, az elkerülő pedig a kapcsolódásban. Ilyenkor a kötél meglazul, és a kergetőzésből lassan tánc lesz.
Szeretnétek kilépni a körből?
A Kötődés kívülről és belülről előadásomban megmutatom, honnan ered a szorongó és az elkerülő minta, és mi zajlik ilyenkor a testedben. Egy rövid belső utazásban mindkét oldalt átélheted, így a párod lépéseit is megérted, átérzed.
Ha inkább a saját kergetőzésetekről mesélnél, arra is van hely: egy ingyenes, 20 perces beszélgetésben együtt nézünk rá.
Vélemény, hozzászólás?