Önszabotázs: miért rontod el, ami jó?
Végre jól mennek a dolgok. A párkapcsolatod nyugodt, a munkád halad, a számládon több van, mint a hónapban ilyenkor szokott. És akkor, szinte menetrendszerűen, történik valami. Belekötsz a párodba egy elmosogatatlan bögre miatt. Elfelejtesz visszaigazolni egy megrendelést. Elköltesz egy összeget, amit utána hónapokig nyögsz. Jön egy váratlan kiadás. Valami elromlik, stb.
Ez az önszabotázs, és a legtöbbször semmi köze a gyengeséghez vagy a lustasághoz. Egy belső mechanizmus dolgozik mögötte, ami pontosan tudja, mennyi jó fér bele az életedbe, és amint túllépsz rajta, visszaállítja a megszokott szintet. Megnézzük, mi ez a mechanizmus, honnan jön, és hogyan emelheted meg a határát.
A boldogság termosztátja
Képzelj el egy termosztátot, ami huszonegy fokra van állítva. Amikor a szoba túlmelegszik, bekapcsol a hűtés. Amikor lehűl, jön a fűtés. Az önszabotázs pontosan így működik, csak a hőmérséklet helyett a jót méri: a szeretetet, a pénzt, a sikert, a könnyedséget. Valahol, nagyon régen, beállítottad, mennyi jár neked, és a rendszered azóta hűségesen tartja ezt a szintet.
A rossz hír, hogy a termosztát a pozitív irányba is szabályoz. A jó hír, hogy át lehet állítani. Ehhez viszont először látnod kell, ki és mikor állította be.
✦
Az önszabotázs csendes alku: kevesebb örömöt fogadok el, hogy ne legyen túl sok nekem.
A belső mérleg és a bűntudat a boldogságért
Mindannyiunkban él egy ősi érzék az egyensúlyra: adni és kapni, kérni és viszonozni. Ez tartja össze a kapcsolatainkat. Amikor viszont a mérleg azt kezdi számolni, kinek mennyi jutott az életben, és a te részed nagyobb lett, a többlet teherré válik.
A bűntudat ilyenkor a „szerencséd” miatt jelenik meg, rossz tett nélkül. Mintha a boldogságod valakitől elvenne: egy testvértől, akinek nehezebb lett a sorsa, egy barátnőtől, akinek nem jön össze a kapcsolata, egy szülőtől, aki egyedül maradt. Akinek a családjában valaki korán meghalt, beteg lett vagy sokat szenvedett, az különösen jól ismeri ezt: a túlélő bűntudata néha évtizedekig csendben számol.
Gondolj egy családi ebédre, ahol a testvéred hónapok óta munka nélkül van. Te alig beszélsz magadról, a kérdésre, hogy vagy, annyit mondasz: elvagyok. Otthon pedig napokig képtelen vagy örülni annak, amit elértél vagy nem mered kimondani nekik. A testvéred ebből semmit nem kap. Te viszont elveszíted az örömöd, a lendületed, és lassan a vágyaidat is.
Az önszabotázs csendes formái
01
A jó híreidet elhallgatod, vagy rögtön teszel melléjük egy rosszat.
02
A sikereidet lekicsinyled: szerencsém volt, nem nagy dolog.
03
Egy szép időszak után elrontasz valamit: veszekedést kezdesz, megbetegszel, túlköltekezel.
04
Az ismerős mondatok pörögnek a fejedben.
05
Társaságban mindig kisebbnek mutatod magad.
Honnan jön?
A termosztátot többnyire a családban állítják be. Egy családban, ahol valaki sokat szenvedett, a többiek öröme hangosnak, sőt illetlennek tűnhetett. A gyerek megtanulta, hogy a saját örömét halkan kell élni, nehogy megbántson valakit. Máshol azt tanulta meg, hogy a jó után mindig jön a rossz, ezért jobb nem nagyon örülni. A „ne nevess, mert sírás lesz a vége” típusú mondatok remekül beállítanak egy alacsony termosztátot.
A bűntudat a boldogságért gyakran a családi hűség testvére. Erről bővebben: családi minták és sorsismétlés →
Felelősség vagy bűntudat?
Itt érdemes éles különbséget tenni. A felelősség cselekszik: segít, ahol tud, ad, ahol van mit adni. A bűntudat visszatart: kevesebbet él, hogy a mérleg egyensúlyban maradjon.
Akinek nehezebb, annak a te visszafogottságod semmit nem segít. A testvéred attól nem talál munkát, hogy te nem örülsz a sajátodnak. A barátnőd attól nem lesz boldogabb, hogy te elrontod a kapcsolatodat, legfeljebb lesz kivel panaszkodnia. A legtöbbet azzal adod a másiknak, hogy teljesen élsz, és megmutatod, hogy lehet másképp. A boldogságod lehet bátorítás is.
✦
A boldogságod senkitől nem vesz el semmit. Egy olyan világot mutat meg, ahol lehet jól élni.
Hogyan emeled a termosztátot?
Először nézd meg, kihez kötődik a bűntudatod. Képzeld el, hogy a legnagyobb vágyad teljesül, és figyeld meg, kinek az arca jelenik meg előtted ebben a pillanatban. Kire gondolsz, aki ezt nem kapta meg? Ő az, akihez a mérleged kötődik. Aztán írd le két oszlopba: mit tehetsz érte ténylegesen, és mit veszel el magadtól miatta. Az első oszlop a felelősség, csináld. A második a bűntudat, ezt teheted le.
Maradj még egy percet
Legközelebb, amikor valami jó történik, egy dicséret, egy szép este, egy váratlan bevétel, figyeld meg azt a pillanatot, amikor a rendszered menekülne. Amikor jönne a „de”, a vicc, a gyors témaváltás. Ilyenkor maradj még egy percet a jóban. Lélegezz bele, és mondd ki magadban: ezt is elbírom, és még többet is. Ennyi az egész. Minden ilyen perc egy fokkal feljebb tolja a termosztátot.
Gyakorold az örömöt mentegetőzés nélkül is. Mondj el valakinek egy jó hírt végig, „de” nélkül, és figyeld meg, mennyire viszket közben a nyelved. Az Örömnaplóban minden este írj le néhány örömödet úgy, hogy semmit nem teszel mellé, ami kicsinyítené. A rendszered így tanulja meg, hogy a jó biztonságos.
Az önszabotázs sokszor a beteljesüléstől való félelemmel jár kéz a kézben. Erről bővebben: félelem a sikertől →
A termosztát akkor emelkedik igazán, amikor a jót újra és újra elbírod, főleg ott, ahol a legjobban számít: a párkapcsolatodban és a családodban, ahol a mérleg a legrégebben számol.
Hétről hétre, együtt
A háromhónapos mentorprogramban hétről hétre emeljük, mennyi jót elbírsz: megnézzük, kihez kötődik a mérleged, és mit tartasz vissza miatta.
✦ Ezt is olvasd el
Miért nem működik a manifesztáció? 9 mély ok, ami visszatart →
Kilenc mély réteg, amely a vágyaid útjában állhat.
Félelem a sikertől: amikor a vágy biztonságosabb a valóságnál →
Miért tartjuk távol azt, amire a legjobban vágyunk.
Vélemény, hozzászólás?